ELSŐ

The lonely and the lovable

'Avagy két eltévedt lélek'
~1~ 

'Volt idő amikor még csak egy dologban hittem. Az pedig a szerelem.  Most már minden hitemet elveszítettem. Ha egy kicsit is fontos lettem volna számára! De mások véleményét rólad nem változtathatod meg. Csak magadon változtathatsz.'

 ...

'Mit nekem egy ilyen haszontalan. Pesszimista, és azt se tudja hol a feje! Adhattam volna neki pár leckét de ennyi elég is volt. Szerelem nem létezik, és ha még barátkozni sem mer akkor soha sem fogja vinni semmire! Kevesebb az önbizalma mint egy hangyának.'

 ...

'Én tényleg változni akartam, de tőle nem sok segítséget kaptam. Folyton lenézett és piszkált. Minden ember azt hiszi csak megjátszom. Pedig valóban fájt. Nagyon fájt. Meg akartam *****. Nekem csak ő volt, és csak ő lesz. Ő a múltam, a jelen, és ő lesz a jövőm is. Miatta esek szét. Már nem bírom sokáig...'

 ...

'Hogy bűntudatom van-e? Van. De csekély. Az emberek nem tudnak elfogadni engem, mert ilyen a természetem. De én nem vagyok magányos mint ő! Igaz, csak haverjaim vannak, de nem vagyok egy szerencsétlen, bezárkózott dög. Istenem, miért nehéz ez? Hogy otthagytam? Látom magam előtt ahogy magát vagdossa.'

...

'Másképp nem tudok lenyugodni. Nem akarok drogozni. Se cigizni. De az élet jól megszívatott. Hiányzik. Látom magam előtt ahogy felrúgja a bútorokat a lakásában. Emlékszem, egyszer elvitt engem oda. Le akart feküdni velem. Olyan jóképű, ezért őt mindenki szereti. És mi az hogy el vagyok tévedve? Nincs igazam? Én nem tudom...elvesztem.'