The lonely and the lovable
'Avagy te és a vágyaid'
~3~
'Tűzforró lett a bőröm ott ahol megharapott. Jó érzés volt. Az egész mindenem belebizsergett. De mégiscsak, nem akartam odaadni a testemet. Hiszen mire kellene az neki? Annyi csajt ismer, egyszer belelestem a telefonjába. De nem érdekelt ha megcsalt, tudtam, csak akkor fog szeretni ha nem leszek ilyen beteges.'
...
'Soha nem csaltam meg. Persze, van pár csaj meg minden, de még sosem voltam olyan hülye magányos mint ő. Nekem mindenem megvan - kivéve a szerelmet néha, de bulizni mindig elmegyek. Ott azt hiszik egy pár vagyunk, hiszen én terelgetem a kisbárányt, én, ki más?! Bárcsak egy nap úgy kezelne mint egy kutyát. Akkor végre egy kicsit is ártatlanabb lennék.'
...
'Mindig ott van mögöttem. Mintha az árnyékom lenne. Azt kívánom, csak ketten lettünk volna azon bulin. Az összes csaj vele flörtölt. Biztos idegesítő a számára, hogy velem kell lennie. Menjek a pokolba! Mért nem tudom kiverni a fejemből...de akkor megutálna...tévedek?'
...
'Sose tudja mire vágyok. Hoz nekem alkoholt, vagy akármit, de mindig szót fogad. Idióta. Azok a szajhák, akik velem flörtölnek, azok legyenek szófogadóak! De ő olyan idegesítő. Meg kell tanítanom nemet mondani. Beszélnünk kéne. Vagy meg kéne csókolnom. Most le is tudnám teperni, ha akarnám.'
...
'Ő olyan, mint egy állat. És mindig megszerzi, amit akar. Nem mint én, én semmire sem vagyok képes! Most tepert le a földre, a sarokban. Beledugta a nyelvét a számba. Azt hittem a mennyekbe kerültem. Beletúrtam a hajába. Mocskos akartam lenni. De tudtam, utána megint mély depresszióba süllyedek, mint mindig. Én is bedugtam a nyelvemet. A nyálam is kicsordult.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése