The lonely and the lovable
'Avagy sebek nélkül üres vagy'
~7~
'Azt hiszem, a naplója akadt a kezembe. Épp a cd-it nézegettem (engedéllyel természetesen) mikor rátaláltam a réginek tűnő, smaragd zöld borítójú kis könyvre. Talán 3 és fél percig tarthattam a kezeim között, aztán kinyitottam. Nem napló, inkább csak a fontos események. Mint egy lány - első randi, első szex, első buli, első félelem...?'
...
'Hazaérve a kedvenc boltomból, két energiaitallal és egy dvd-vel a kezemben nyitottam a szobámba a barátnőmhöz. A kanapémon aludt, és szorosan a mellkasához szorított egy könyvet. Abban a pillanatban egyszerre lettem dühös és meghatódott. Szeretetteljesen néztem őt, ahogy (valószínűleg miután átérezte azt a kevés fájdalmat ami a szívemben rejtőzik) bealudt a könyv olvasása közben. Nem igazán egy napló volt, de még nem akartam megmutatni neki.'
...
'A harmadik barátnője meghalt. Ezután elkezdett félni az egyedülléttől. Nem hittem a szemeimnek. Azt hinné az ember, ilyenkor pont az egyedüllét a legfontosabb. De ez téves. Neki pont akkor juthattak eszébe az emlékek mikor egyedül volt. Hideg simogatást éreztem a vállamon. Nagyon meg akartam ölelni.'
...
'- Szeretlek! - suttogta a fülembe hirtelen, miközben a nyakamba csimpaszkodott. Nem tudtam kinyögni még egy 'én is'-t sem, annyira körbekerített a szeretete. Engem mindig szerettek az emberek, de ennyire még sohasem éreztem magam szeretettnek.'
...
'Hallottam a szívverését, és féltem hogy még szívrohamot kap, annyira gyorsan vert. Csakúgy mint az enyém. Együtt is aludtunk, összeölelkezve. Hajnalban, kb. 4 óra előtt hat perccel ezt mormogta álmában: én is szeretlek.'
