ÖTÖDIK

The lonely and the lovable

'Avagy a kosaras és a Basset hound'

~5~

 

'Eldöntöttük hogy összeköltözünk, megosztjuk a lakbért. Általában az ablakban szoktam üldögélni, és cigizni is elkezdtem amit nagyon szégyellek. Egyik reggel épp zuhanyozni indultam amikor egy félmeztelen pasas sétált ki a fürdőszoba ajtaján. Szűzmária. Majdnem megbotlottam ijedtségemben. Gyorsan visszaszaladtam a szobámba és azon kezdtem gondolkozni, hogy én soha az életben nem fogok még egyszer egy ilyen felsőtestet látni.'

...

'Ja a haverom átugrott éjjeli kettőkor és alaposan be volt lőve. Nagyon fura a srác, de alig különbözünk egymástól, barátok vagyunk. Sokan mondják hogy én nem tudok különbséget tenni a barát és a haver szó között. Na és akkor mi van? Ez marhaság. Tehát itt aludt a srác, és reggel jól ráijesztett a lakótársamra. Aki egy gyáva és zárkózott lány.'

... 

'Elmesélte ki ő és mit keres itt. Bemutatott neki. Eleinte nem akartam találkozni vele. A szemei viszont túlságosan is gyönyörűek voltak. Tökre zavarba jöttem. Arra gondoltam, majd emlékezetből lerajzolom. Bár most hogy belegondoltam, az ő szemei is szépek...'

...

'Először még a földet bámulta, aztán rám nézett. Nem értettem mit akar. Olyan mint egy kiskutya vagy mit tudom én. Valami alacsony aminek nagyok a szemei. Mondom én, hogy egy kutya! Egy Busset hound. Aztán újra a földre nézett. Biztos bejött neki a haverom. A kosárlabdáról dumált, meg hogy milyen helyeken járt már ahol meccse volt.'

...

'Megsimogatott a kosaras fiú. Ijesztőnek tűnt. Aztán szerencsére ő látta ezt, majd kibújtatott az idegen kezek alól.  Megadtuk a számainkat egymásnak (némi segítséggel) és elbúcsúztunk. Szomjas lettem, nem szoktam ennyit beszélgetni. Odamentem a szekrényekhez, de nem értem fel a poharas polcig. Tompa zajt hallottam, aztán mögöttem valaki nagy és magas levett nekem egy poharat. Közben megpuszilta a fejemet is.'

NEGYEDIK

The lonely and the lovable

'Avagy te és a szerelmünk'

~4~

 

'Le akartam vinni a parkba szívni egy kis levegőt. Azt mondta, most hívta az öccse, hogy meghalt egy rokonuk. Bezárkózott a szobájába - mint mindig. Kikészülök. Már majdnem azon voltam hogy betörjem az ajtaját. Nem szeretek tapintatos lenni. Nekem sincs sok rokonom. Ez az élet, aranyom!'

...

'Bár nem sokszor találkoztunk, mégiscsak a nagynénémről van szó. Anya összeomlott. Nem csoda hogy a lánya vagyok. Semmihez sincs kedvem, társasághoz főleg nincs. Hadd legyek már egyedül! Most dühös vagyok. Vajon mit szólna, ha meglátna? Még a szobámat se látta soha. Csak fekete minden. Sötétség van. Sose húzom ki a függönyöket. Nincsenek növényeim.'

...

'Kijött a szobájából. Megkérdezte, miért is vagyunk mi együtt? Nem válaszoltam. Ösztönből. Nem tudom miért, de nem tudtam egyedül hagyni, bármennyire is egyedül akart lenni. F*sza. Ez nekem se valami király. Megfogtam a kezét. Mindig csak magára támaszkodik. Viszont még nem mentem el.'

...

'Ő az egyetlen aki az én oldalamon áll. Szerelem lenne? Nem tudom, eddig még semmiben sem hittem. De ahogy megfogta a kezem, megint rám tört az a különös érzés. Olyan buta vagyok. Kezdem utálni magam, csak nem szerethetek bele egy ilyen népszerű emberbe! Ez baromság. Nem kellett volna kijönnöm.'

...

'Tudom hogy bír engem, hiszen engem mindenki bír! De azért még mindig idegesítő hogy folyton figyelnem kell rá. Biztos, hogy nélkülem már halott lenne. Én meg nem akarok gyilkos lenni. Minek. Így is tüdőrákban fogok meghalni. Még mindig nem szoktam le a cigiről. De amikor mellette vagyok, nem csinálom. Tudom hogy félt engem. Én is őt.'

HARMADIK

The lonely and the lovable

'Avagy te és a vágyaid'

~3~

  

  

 'Tűzforró lett a bőröm ott ahol megharapott. Jó érzés volt. Az egész mindenem belebizsergett. De mégiscsak, nem akartam odaadni a testemet. Hiszen mire kellene az neki? Annyi csajt ismer, egyszer belelestem a telefonjába. De nem érdekelt ha megcsalt, tudtam, csak akkor fog szeretni ha nem leszek ilyen beteges.'

 ...

'Soha nem csaltam meg. Persze, van pár csaj meg minden, de még sosem voltam olyan hülye magányos mint ő. Nekem mindenem megvan - kivéve a szerelmet néha, de bulizni mindig elmegyek. Ott azt hiszik egy pár vagyunk, hiszen én terelgetem a kisbárányt, én, ki más?! Bárcsak egy nap úgy kezelne mint egy kutyát. Akkor végre egy kicsit is ártatlanabb lennék.'

 ...

'Mindig ott van mögöttem. Mintha az árnyékom lenne. Azt kívánom, csak ketten lettünk volna azon bulin. Az összes csaj vele flörtölt. Biztos idegesítő a számára, hogy velem kell lennie. Menjek a pokolba! Mért nem tudom kiverni a fejemből...de akkor megutálna...tévedek?'

...  

'Sose tudja mire vágyok. Hoz nekem alkoholt, vagy akármit, de mindig szót fogad. Idióta. Azok a szajhák, akik velem flörtölnek, azok legyenek szófogadóak! De ő olyan idegesítő. Meg kell tanítanom nemet mondani. Beszélnünk kéne. Vagy meg kéne csókolnom. Most le is tudnám teperni, ha akarnám.'

...

'Ő olyan, mint egy állat. És mindig megszerzi, amit akar. Nem mint én, én semmire sem vagyok képes! Most tepert le a földre, a sarokban. Beledugta a nyelvét a számba. Azt hittem a mennyekbe kerültem. Beletúrtam a hajába. Mocskos akartam lenni. De tudtam, utána megint mély depresszióba süllyedek, mint mindig. Én is bedugtam a nyelvemet. A nyálam is kicsordult.'

MÁSODIK

The lonely and the lovable

'Avagy a bonyodalom'

~2~

'Miért kell mindig nyávognia? Ezt már az elején sem tudtam elviselni. Arra gondoltam, ha nem szeretne ennyire akkor jobban szeretném. De ő akkor is szeretett engem. Pedig ez nem volt ínyemre. Nem akartam hogy ugyanolyan legyen mint a többiek. Bár később rájöttem, mégiscsak egy szomorú démon.'

 ...

' Nem voltam jó neki, látszott abból ahogyan nyúzott. Amíg ő nem jött ki sem tudtam mozdulni a lakásomból. Mindig gondosan elfedtem mindenemet, és lehajtott fejjel jártam mindenhol. Olyan kellemetlen, szégyenlős és fájdalmas érzés ez.'

 ...

'Ráncigáltam ide-oda, csakhogy növeljem az önbizalmát. Sajnáltam. Direkt, mert tudtam, utálni fog ha sajnálom őt, így közelebb kerülhetek hozzá. Nem akartam többet bántani, csak a szemeibe néztem szúrósan. Hogy a tömegben minden agresszív vagy beteg ember [mint ő] normálisnak számítson neki. Hogy mutassak neki egy kis merészséget...nem ott még nem tartottunk. Magabiztosságot.' 

...

'Egyik este, a lakásán voltunk, és meghívta pár barátját. Alkoholt is ittunk. Kiszaladtam a mosdóba hogy hányjak, természetesen rosszul lettem. Ő utánam jött, és hozott pár gyógyszert. Persze tudtam hogy nem akar megmérgezni, mert az nekem csak jót jelentene.'

 ...

'A mosdóban betegeskedett, a többiek kint már k*rva részegek voltak. Letöröltem a könnyeit, és megízleltem a nyakát. Olyan feszes volt a bőre, mégis puha. Belemélyesztettem a fogaimat is, persze ez nem tetszett neki. Megjelöltem. Egyelőre csak játékszer, de az enyém.'

ELSŐ

The lonely and the lovable

'Avagy két eltévedt lélek'
~1~ 

'Volt idő amikor még csak egy dologban hittem. Az pedig a szerelem.  Most már minden hitemet elveszítettem. Ha egy kicsit is fontos lettem volna számára! De mások véleményét rólad nem változtathatod meg. Csak magadon változtathatsz.'

 ...

'Mit nekem egy ilyen haszontalan. Pesszimista, és azt se tudja hol a feje! Adhattam volna neki pár leckét de ennyi elég is volt. Szerelem nem létezik, és ha még barátkozni sem mer akkor soha sem fogja vinni semmire! Kevesebb az önbizalma mint egy hangyának.'

 ...

'Én tényleg változni akartam, de tőle nem sok segítséget kaptam. Folyton lenézett és piszkált. Minden ember azt hiszi csak megjátszom. Pedig valóban fájt. Nagyon fájt. Meg akartam *****. Nekem csak ő volt, és csak ő lesz. Ő a múltam, a jelen, és ő lesz a jövőm is. Miatta esek szét. Már nem bírom sokáig...'

 ...

'Hogy bűntudatom van-e? Van. De csekély. Az emberek nem tudnak elfogadni engem, mert ilyen a természetem. De én nem vagyok magányos mint ő! Igaz, csak haverjaim vannak, de nem vagyok egy szerencsétlen, bezárkózott dög. Istenem, miért nehéz ez? Hogy otthagytam? Látom magam előtt ahogy magát vagdossa.'

...

'Másképp nem tudok lenyugodni. Nem akarok drogozni. Se cigizni. De az élet jól megszívatott. Hiányzik. Látom magam előtt ahogy felrúgja a bútorokat a lakásában. Emlékszem, egyszer elvitt engem oda. Le akart feküdni velem. Olyan jóképű, ezért őt mindenki szereti. És mi az hogy el vagyok tévedve? Nincs igazam? Én nem tudom...elvesztem.'