Only girl

HETEDIK (VÉGE)

The lonely and the lovable

'Avagy sebek nélkül üres vagy'

~7~ 

'Azt hiszem, a naplója akadt a kezembe. Épp a cd-it nézegettem (engedéllyel természetesen) mikor rátaláltam a réginek tűnő, smaragd zöld borítójú kis könyvre. Talán 3 és fél percig tarthattam a kezeim között, aztán kinyitottam. Nem napló, inkább csak a fontos események. Mint egy lány - első randi, első szex, első buli, első félelem...?' 

...

'Hazaérve a kedvenc boltomból, két energiaitallal és egy dvd-vel a kezemben nyitottam a szobámba a barátnőmhöz. A kanapémon aludt, és szorosan a mellkasához szorított egy könyvet. Abban a pillanatban egyszerre lettem dühös és meghatódott. Szeretetteljesen néztem őt, ahogy (valószínűleg miután átérezte azt a kevés fájdalmat ami a szívemben rejtőzik) bealudt a könyv olvasása közben. Nem igazán egy napló volt, de még nem akartam megmutatni neki.'

...

'A harmadik barátnője meghalt. Ezután elkezdett félni az egyedülléttől. Nem hittem a szemeimnek. Azt hinné az ember, ilyenkor pont az egyedüllét a legfontosabb. De ez téves. Neki pont akkor juthattak eszébe az emlékek mikor egyedül volt. Hideg simogatást éreztem a vállamon. Nagyon meg akartam ölelni.'

...

'- Szeretlek! - suttogta a fülembe hirtelen, miközben a nyakamba csimpaszkodott. Nem tudtam kinyögni még egy 'én is'-t sem, annyira körbekerített a szeretete. Engem mindig szerettek az emberek, de ennyire még sohasem éreztem magam szeretettnek.'

...

'Hallottam a szívverését, és féltem hogy még szívrohamot kap, annyira gyorsan vert. Csakúgy mint az enyém. Együtt is aludtunk, összeölelkezve. Hajnalban, kb. 4 óra előtt hat perccel ezt mormogta álmában: én is szeretlek.'

HATODIK

The lonely and the lovable

'Avagy te, én és ő'

~6~ 
 

'Kajálni indultunk (meki) mikor szólt, hogy elkezdett fájni a hasa. Gondoltam megjött neki. Bár nem értettem mi a f*sznak osztja meg ezt velem, örültem hogy elmondta. Kezd megnyílni. És furcsa, de tényleg örülök neki. De...én nem az az ember vagyok aki kísérgeti az embereket, banyek!!'

 ...

'Kikísért a mosdóba, alig hittem a szemeimnek. Miért ilyen kedves velem? Mit csináltam? Bár néha tényleg kezdem úgy érezni mintha kicsivel közelebb engedtem volna őt magamhoz...Viszont amikor visszatértem az asztalunkhoz, a lakótársam egy hosszú, szőke hajú nővel beszélt, akin piros platformos magassarkú volt.'

...

'Összefutottam az exemmel, arra gondoltam kicsit féltékennyé teszem őt. Persze ezzel a macával már semmi sem kötött össze, olyan volt járni vele mint egy egyéjszakás kaland. Egyébként egy idióta. Bármennyire dögös, kisebb az IQ-ja mint az öklöm. Azért az viszont eszembe jutott hogy össze kéne ismertetnem a két csajszit.'

...

'Odajött hozzám, és azt mondta Charlie a neve. 100wattos mosolya lehetett ha nem több. Majdnem megfulladtam a sok parfümtől. Kicsit mérges lettem rá, de a csaj nagyon rámenős volt. Senki se kérdezze hogyan, de a mi lakásunkon kötöttünk ki - hármasban. Persze hamar leesett, a csaj nem százas. És részeg. De mikor átkarolta őt, és meg akarta csókolni (viccből), én komolyan vettem. Kinyitottam hát a hátsó ablakot, hogy élvezhessem a kilátást még halálom előtt. Önző dolog, de mégiscsak léteztem!!'

...

'Fél lába már kint volt, mire a szőke még előttem visszarántotta az életbe. 'Nem engedem hogy szűzen halj meg kisanyám! Jössz vissza de rögtön! Azt hittem barátnők vagyunk!' Szerintem még a szűz szó sem jutott el a füléig, de legalább meggondolta magát. A szöszi sértődötten elhúzott mivel a kis barátnőm megnémult, de én már tudtam, rendben van. Ami még szintén meglepett, mikor megfogtam a kezét, ő szintén fogta az enyémet.'

 

ÖTÖDIK

The lonely and the lovable

'Avagy a kosaras és a Basset hound'

~5~

 

'Eldöntöttük hogy összeköltözünk, megosztjuk a lakbért. Általában az ablakban szoktam üldögélni, és cigizni is elkezdtem amit nagyon szégyellek. Egyik reggel épp zuhanyozni indultam amikor egy félmeztelen pasas sétált ki a fürdőszoba ajtaján. Szűzmária. Majdnem megbotlottam ijedtségemben. Gyorsan visszaszaladtam a szobámba és azon kezdtem gondolkozni, hogy én soha az életben nem fogok még egyszer egy ilyen felsőtestet látni.'

...

'Ja a haverom átugrott éjjeli kettőkor és alaposan be volt lőve. Nagyon fura a srác, de alig különbözünk egymástól, barátok vagyunk. Sokan mondják hogy én nem tudok különbséget tenni a barát és a haver szó között. Na és akkor mi van? Ez marhaság. Tehát itt aludt a srác, és reggel jól ráijesztett a lakótársamra. Aki egy gyáva és zárkózott lány.'

... 

'Elmesélte ki ő és mit keres itt. Bemutatott neki. Eleinte nem akartam találkozni vele. A szemei viszont túlságosan is gyönyörűek voltak. Tökre zavarba jöttem. Arra gondoltam, majd emlékezetből lerajzolom. Bár most hogy belegondoltam, az ő szemei is szépek...'

...

'Először még a földet bámulta, aztán rám nézett. Nem értettem mit akar. Olyan mint egy kiskutya vagy mit tudom én. Valami alacsony aminek nagyok a szemei. Mondom én, hogy egy kutya! Egy Busset hound. Aztán újra a földre nézett. Biztos bejött neki a haverom. A kosárlabdáról dumált, meg hogy milyen helyeken járt már ahol meccse volt.'

...

'Megsimogatott a kosaras fiú. Ijesztőnek tűnt. Aztán szerencsére ő látta ezt, majd kibújtatott az idegen kezek alól.  Megadtuk a számainkat egymásnak (némi segítséggel) és elbúcsúztunk. Szomjas lettem, nem szoktam ennyit beszélgetni. Odamentem a szekrényekhez, de nem értem fel a poharas polcig. Tompa zajt hallottam, aztán mögöttem valaki nagy és magas levett nekem egy poharat. Közben megpuszilta a fejemet is.'

NEGYEDIK

The lonely and the lovable

'Avagy te és a szerelmünk'

~4~

 

'Le akartam vinni a parkba szívni egy kis levegőt. Azt mondta, most hívta az öccse, hogy meghalt egy rokonuk. Bezárkózott a szobájába - mint mindig. Kikészülök. Már majdnem azon voltam hogy betörjem az ajtaját. Nem szeretek tapintatos lenni. Nekem sincs sok rokonom. Ez az élet, aranyom!'

...

'Bár nem sokszor találkoztunk, mégiscsak a nagynénémről van szó. Anya összeomlott. Nem csoda hogy a lánya vagyok. Semmihez sincs kedvem, társasághoz főleg nincs. Hadd legyek már egyedül! Most dühös vagyok. Vajon mit szólna, ha meglátna? Még a szobámat se látta soha. Csak fekete minden. Sötétség van. Sose húzom ki a függönyöket. Nincsenek növényeim.'

...

'Kijött a szobájából. Megkérdezte, miért is vagyunk mi együtt? Nem válaszoltam. Ösztönből. Nem tudom miért, de nem tudtam egyedül hagyni, bármennyire is egyedül akart lenni. F*sza. Ez nekem se valami király. Megfogtam a kezét. Mindig csak magára támaszkodik. Viszont még nem mentem el.'

...

'Ő az egyetlen aki az én oldalamon áll. Szerelem lenne? Nem tudom, eddig még semmiben sem hittem. De ahogy megfogta a kezem, megint rám tört az a különös érzés. Olyan buta vagyok. Kezdem utálni magam, csak nem szerethetek bele egy ilyen népszerű emberbe! Ez baromság. Nem kellett volna kijönnöm.'

...

'Tudom hogy bír engem, hiszen engem mindenki bír! De azért még mindig idegesítő hogy folyton figyelnem kell rá. Biztos, hogy nélkülem már halott lenne. Én meg nem akarok gyilkos lenni. Minek. Így is tüdőrákban fogok meghalni. Még mindig nem szoktam le a cigiről. De amikor mellette vagyok, nem csinálom. Tudom hogy félt engem. Én is őt.'

HARMADIK

The lonely and the lovable

'Avagy te és a vágyaid'

~3~

  

  

 'Tűzforró lett a bőröm ott ahol megharapott. Jó érzés volt. Az egész mindenem belebizsergett. De mégiscsak, nem akartam odaadni a testemet. Hiszen mire kellene az neki? Annyi csajt ismer, egyszer belelestem a telefonjába. De nem érdekelt ha megcsalt, tudtam, csak akkor fog szeretni ha nem leszek ilyen beteges.'

 ...

'Soha nem csaltam meg. Persze, van pár csaj meg minden, de még sosem voltam olyan hülye magányos mint ő. Nekem mindenem megvan - kivéve a szerelmet néha, de bulizni mindig elmegyek. Ott azt hiszik egy pár vagyunk, hiszen én terelgetem a kisbárányt, én, ki más?! Bárcsak egy nap úgy kezelne mint egy kutyát. Akkor végre egy kicsit is ártatlanabb lennék.'

 ...

'Mindig ott van mögöttem. Mintha az árnyékom lenne. Azt kívánom, csak ketten lettünk volna azon bulin. Az összes csaj vele flörtölt. Biztos idegesítő a számára, hogy velem kell lennie. Menjek a pokolba! Mért nem tudom kiverni a fejemből...de akkor megutálna...tévedek?'

...  

'Sose tudja mire vágyok. Hoz nekem alkoholt, vagy akármit, de mindig szót fogad. Idióta. Azok a szajhák, akik velem flörtölnek, azok legyenek szófogadóak! De ő olyan idegesítő. Meg kell tanítanom nemet mondani. Beszélnünk kéne. Vagy meg kéne csókolnom. Most le is tudnám teperni, ha akarnám.'

...

'Ő olyan, mint egy állat. És mindig megszerzi, amit akar. Nem mint én, én semmire sem vagyok képes! Most tepert le a földre, a sarokban. Beledugta a nyelvét a számba. Azt hittem a mennyekbe kerültem. Beletúrtam a hajába. Mocskos akartam lenni. De tudtam, utána megint mély depresszióba süllyedek, mint mindig. Én is bedugtam a nyelvemet. A nyálam is kicsordult.'

MÁSODIK

The lonely and the lovable

'Avagy a bonyodalom'

~2~

'Miért kell mindig nyávognia? Ezt már az elején sem tudtam elviselni. Arra gondoltam, ha nem szeretne ennyire akkor jobban szeretném. De ő akkor is szeretett engem. Pedig ez nem volt ínyemre. Nem akartam hogy ugyanolyan legyen mint a többiek. Bár később rájöttem, mégiscsak egy szomorú démon.'

 ...

' Nem voltam jó neki, látszott abból ahogyan nyúzott. Amíg ő nem jött ki sem tudtam mozdulni a lakásomból. Mindig gondosan elfedtem mindenemet, és lehajtott fejjel jártam mindenhol. Olyan kellemetlen, szégyenlős és fájdalmas érzés ez.'

 ...

'Ráncigáltam ide-oda, csakhogy növeljem az önbizalmát. Sajnáltam. Direkt, mert tudtam, utálni fog ha sajnálom őt, így közelebb kerülhetek hozzá. Nem akartam többet bántani, csak a szemeibe néztem szúrósan. Hogy a tömegben minden agresszív vagy beteg ember [mint ő] normálisnak számítson neki. Hogy mutassak neki egy kis merészséget...nem ott még nem tartottunk. Magabiztosságot.' 

...

'Egyik este, a lakásán voltunk, és meghívta pár barátját. Alkoholt is ittunk. Kiszaladtam a mosdóba hogy hányjak, természetesen rosszul lettem. Ő utánam jött, és hozott pár gyógyszert. Persze tudtam hogy nem akar megmérgezni, mert az nekem csak jót jelentene.'

 ...

'A mosdóban betegeskedett, a többiek kint már k*rva részegek voltak. Letöröltem a könnyeit, és megízleltem a nyakát. Olyan feszes volt a bőre, mégis puha. Belemélyesztettem a fogaimat is, persze ez nem tetszett neki. Megjelöltem. Egyelőre csak játékszer, de az enyém.'